Nagy András vagyok, budapesti fiatal. Nagyjából három és fél éve léptem be egy olyan világba, amit a legtöbben csak az interkulturálisan érzékeny, világpolgár, aktív állampolgár emberek csoportjaként szoktak emlegetni. Rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem, részben ezeket szeretném majd itt megosztani, részben pedig a mindennapi történések - legyen az politikai, kulturális, közéleti - általam interpretált lényegét, elemézését ezeken az értékeken keresztül. De hogyan is indultam el ezen az úton?

Egy cserediák-programokkal foglalkozó szervezetnél kezdtem el rendkívül fiatalon, mindössze 16 évesen önkéntes tevékenységet végezni. Azzal a reménnyel vágtam neki, hogy így majd nemzetközi tapasztalatokra tehetek szert, fejleszthetem az angoltudásomat, kapcsolatot építhetek hozzám hasonló gondolkodású és beállítottságú emberekkel. Amikor élesben elkezdtem "dolgozni", programokért felelős pozícióba kerültem, így az én feladatom volt a Budapesten fogadócsaládoknál lakó külföldi középiskolás diákok szabadidős tevékenységeinek a szervezése. Voltam fát ültetni - ez volt az első ilyen programom, egyetlen erős férfiként 10 gödröt ástam ki és több, mint 20 kört tettem teli vizes vödrökkel, rögtön a sűrűjébe - és szerveztem körzettalálkozót (a szervezetben a helyi csoportokat körzetnek hívják), Skanzen-látogatást, stb.

Tudtam, hogy épp benne vagyok a korban, és épp ideális alany lennék arra, hogy külföldre utazzak, én is cserediák legyek, de sajnos anyagilag nem engedhettük volna meg magunknak, hogy egy ilyet finanszírozzunk, ez van, ez az igazság. Aztán amikor már több, mint egy éve voltam önkéntes a szervezetnél, kaptam egy ösztöndíh-lehetőséget, így a titkon dédelgetett álmom, amiben nem is mertem igazán reménykedni, tekintettel a körülményekre, valóra válhatott. Így kezdtem hát meg a csereévemet Olaszországban, azon belül Firenzében - micsoda mázli ugye?

Ez alatt a csaknem 1 év alatt rengeteg élményre tettem szert: olasz középiskolába jártam, ahol többek között pszichológiát, pedagógiát, szociológiát tanultam, új barátokat szereztem, és egy csodálatos fogadócsaládot, akikkel azóta is tartom a kapcsolatot. Jártam Nápolyban, Szicíliában, Velencében, Bolognában, Rómában, hogy csak a nagyobb és ismertebb városokat említsem. Sok olyan oldalamat ismertem meg ezáltal az élmény által, amik eddig nem voltak számomra felfedezhetőek, és hatalmas teljesítménynek tartom a felsőfokú olasz nyelvvizsgát, amit az év végén sikerült letennem. 

Amikor hazajöttem, természetes volt, hogy folytatom az önkénteskedést, így lettem kiutazásért felelős, amit fél éven keresztül csináltam, majd januártól tréner, olyan személy, aki igyekszik fiatalabb társainak átadni élményeit, tapasztalatát, tudását, és aki szervezi a főbb országos eseményeket. Több rövidebb külföldi kaland, lehetőség jött még az elmúlt szinte négy év alatt, de ezekről majd később fogok írni. Egyelőre annyit mondok csak befejezésül, hogy életem legjobb döntése volt, amikor elkezdtem ezzel foglalkozni, hiszen ezáltal indult el az életem abba az irányba, amibe mindigis szerettem volna. Megéri reménykedni... :)